Az Enzimes Szennyezés-kezelő Rendszermodell
Az Enzimes Szennyezés-kezelő Rendszermodell a szennyezés
kezelések egyik új, környezetbarát modellje.
A szennyezés-kezelő rendszermodell alkalmazása azokban az országokba
tervezett, amely országok a környezet szennyezéseiket környezetbarát
módon, gyorsan, hatékonyan kívánják kezelni.
Az átalakított szennyezéseket, pedig vissza kívánják forgatni a természetbe,
pl. a föld termőképességét javító tényezőként.
A rendszermodellbe foglalt enzimes szennyezés-kezelő rendszer jellemzője
a szerves szennyező anyagok biodegradációja1, speciálisan szelektált
mikrobiológiai és biológiai szervezetek által termelt enzimrendszerekkel2.
A szennyezés-kezelésre alkalmazott technológia során élő szervezetekből
kivont enzimeket juttatjuk közvetlenül a szennyezett közegbe, így a
szennyezés biodegradációját nem az adott szennyezett területen élő
mikroorganizmusok, hanem az enzimrendszer végzi el, azoknál
hatékonyabban, lényegesen gyorsabban.
Alkalmazása hagyományos kezelési rendszerek hátrányait kiküszöböli,
nemcsak hogy nem terheli a környezetet, hanem kedvezően hat a
szennyezett terület (föld, víz) további biokémiai folyamataira.
A rendszermodell alkalmazása az alábbi előnyöket jelentheti:
· az enzim-katalizált folyamatoknak nagy a reakciósebessége;
· az enzim-készítmény a baktériumokkal ellentétben nem érzékeny a toxikus vegyületekre;
· az enzim-készítmény nem érzékeny a lebontandó szénhidrogén vegyület koncentrációjára;
· tápanyag adagolás nem szükséges;
· élővizekbe, talajba ereszthető;
· a szennyeződéseket ökológiailag hasznosítható, természetes anyagokká alakítja át;
· nem mérgező, nem irritálja a bőrt, szemeket, légutakat;
· használatukkor nincs szükség védőfelszerelésre
1 Biodegradáció - a szénhidrogén szennyeződések szabályozott biológiai lebontása. A biodegradáció tehát
valamilyen úton, általában soklépéses bontó folyamatok során biztosítja a toxikus szennyezőanyagok lebomlását,
ártalmatlanítását, a káros hatás megszűnését.
2 Enzim - a biokémiai folyamatok katalizátora.
A rendszermodell összefogja, egységes rendszerré szervezi a szennyezéskezelési
tevékenységeket, valamint az ezeket támogató innovációkat.
Feltárja, és optimálisan használja az ökológiai, éghajlati adottságokat, a
szükséges szakmai, szellemi potenciált, a rendelkezésre álló természeti
erőforrásokat.
A rendszermodell adott országra, régióra, térségre történő adaptálássa
során a szükséges technikai, szellemi és szolgáltatási kapacitások
biztosításával, a helyi adottságok és lehetőségek figyelembe vételével
környezetbarát módon, költség-hatékonyan képes az álló és folyóvizek
algamentesítésére, a szerves-anyag szennyezések bontására vízben,
talajban egyaránt.
A rendszermodellt alkalmazó képes lesz a legszigorúbb környezetvédelmi
elvárások teljesítésére, valamint fenntartható környezet-gazdálkodási
rendszerek megvalósítására.
Koncepció
A szennyezés-kezelő technológia kiválasztásánál nem csak a
környezetpolitikai és gazdasági megfontolások játszanak szerepet, hanem a
szennyező jelenlétéből eredő környezeti, vagyis ökológiai- és humánegészségkockázat
is.
Ezért az enzimes szennyezés-kezelő rendszerek alkalmazásának
középpontjában a környezetszennyezések környezetbarát, biztonságos,
gyors és gazdaságos kezelése áll.
A közös alapelv a szennyezések biokémiai átalakítása környezetbarát,
esetenként továbbhasznosítható termékekké.
Az alaptechnológia arra épül, hogy a szennyezés-kezelés a szennyezett
helyszínen valósuljon meg, a szennyezett anyagok előzetes elszállítása
nélkül.
Az enzim-készítmény egy fázisban végzi el a környezetszennyező anyagok
biokémiai átalakítását.
Az enzimes alaprendszer használatával kezelhető szennyezéstípusok:
· különböző kőolajszármazékok (gázolaj, nehéz olajok, szilikon olajok,
benzin, kerozin);
· fenolok;
· PCB;
· DDT;
· Karbonsavak;
· algák
A kifejlesztett korszerű enzimes alaprendszer - szakszerű innovációval -
szinte valamennyi szerves környezetszennyezés-típusra adaptálható,
továbbfejleszthető.
Technológiai jellemzők, működési elv
A környezetszennyezés-kezelés a környezetbe kikerült szennyezőanyag
mennyiségétől, a szennyeződés kiterjedésétől, az elért környezeti
elemektől, a terjedés jellegzetességeitől, a terület használatával összefüggő
expozíciós utaktól és a szennyező anyag káros hatásaitól függ.
A biodegradáció természetes folyamat, amely a különböző környezeti
elemekben történik. Amennyiben a természetes folyamatoktól eltérő
anyagok kerülnek a környezeti elemekbe, akkor a természetes
„biodegradációs egyensúly” felborul, úgy ennek visszaállítása érdekében
azonnal megindul az egyensúly helyreállításában szerepet játszó
mikroorganizmusok elszaporodása, a mutációs, szelekciós folyamatok
felgyorsulnak. A természet mindenáron ismét egyensúlyba kerül.
A talajban élő mikrobiológiai, biológiai élőlények anyagcsere folyamatai
biztosítják a környezeti elemekbe bekerülő szerves hulladékok (elhalt
növényi anyag stb.) mineralizációját, vagyis a növények által ismét
felvehető szervetlen anyaggá alakítását. Ugyanezek a közösségek képesek a
talajba került más hulladékok elbontására és mineralizációjára is.
Sok esetben (különösen huzamosabb ideje jelen lévő szennyezés esetén) a
helyi mikroflóra rendelkezik azzal a képességgel, amely segítségével a
szennyezőanyag bontását, hatástalanítását elvégzi. Ez többnyire időigényes
folyamat.
A kialakított Enzimes Szennyezés-kezelő Rendszermodell ezeket a
természetben lejátszódó biodegradációs folyamatokat sokkal gyorsabban,
hatékonyabban végzi.
A rendszermodell közös alaptechnológiája a környezetszennyezés
speciálisan kódolt enzim-készítmény permetezéssel vízbe, talajra, vagy
talajba-juttatást segítő eszközökkel történő kezelése az adott helyszínen.
Ez az un. aktív anyag egy fázisban végzi a környezetszennyező anyagok
biokémiai átalakítását, hatástalanítását.
Az enzim-készítmény tulajdonképpen élő organizmusok által termelt
fehérjék. Az enzimek működése specifikus, mind az általuk lebontható
anyagokat illetően, mind pedig azokat a körülményeket illetően, amelyek
között hatékonyan működnek. Azonban a különféle anyagokhoz specifikus
enzimek szükségesek.
Az enzim-készítmény ezért többek között tartalmazza a négy legfontosabb
enzimtípust:
· a Lipázt az olajok, zsírok bontására;
· az Amilázt a szénhidrátok, keményítők bontására;
· a Proteázt a fehérjék bontására;
· a Cellulázt a növényi rostok bontására
Tekintettel arra, hogy a szennyezések, a szennyezett területek ritkán
homogének, a szennyezés koncentrációja is nagymértékben változó, ezért a
különféle szennyezés-típusokra helyszíni tesztvizsgálattal pontosan meg kell
határozni a kezeléshez szükséges optimális enzim-rendszert és az
alkalmazandó mennyiséget.
Ezek az enzimrendszerek aerob viszonyok mellett hatékonyak.
Alkalmazásuk a hagyományos biodegradációs kezelési rendszerek hátrányait
kiküszöbölik, nemcsak hogy nem terhelik a környezetet, hanem kedvezően
hatnak a szennyezett terület (föld, víz) további biokémiai folyamataira.
Az enzim-készítmény család további közös jellemzője – más biodegradációs
rendszerrel ellentétben – a nagymértékű hígíthatóság. Az alkalmazásra
kerülő enzim-készítmény típus, valamint a hígítás koncentrációja a
környezetbe kikerült szennyezőanyag mennyiségétől, a szennyeződés
kiterjedésétől, az elért környezeti elemektől, a terjedés jellegzetességeitől,
a terület használatával összefüggő expozíciós utaktól és a szennyező anyag
káros hatásaitól függ.
Főbb alkalmazási területek
· a föld felszíni és mélyebb rétegeiben;
· mesterséges burkolatokon, burkolatokban (aszfalt, beton stb.);
· bányákban;
· vizek felszínén és mélyén, karsztvizekben;
· üzemi környezetekben a szennyezés keletkezés helyszínein;
· kommunális szennyvíztelepeken;
· szennyezett, túlalgásodott tavakban, csatornákban
Alkalmazási feltételek
· ideális alkalmazási hőmérséklet + 10 - +37 °C között;
· szénhidrogén szennyezések esetén a végtermék általában víz és széndioxid;
· aerob viszonyok mellett hatékony;
· tárolási hőmérséklet 2-5 °C között;
· szavatossági ideje minimum 12 hónap;
· tárolás, szállítás zárt, vegyi hatásoknak ellenálló, napfénytől védett konténerekben;
· egyéb biztonsági intézkedéseket nem kíván
A rendszermodell jelentősége, pozicionálása
Az enzim-készítmény, mint know-how jelentősége felhasználási
lehetőségeiben, felhasználását, alkalmazását követő eredményekben rejlik.
Tulajdonképpen az enzimek speciális kombinációja, nagyszámú, a
felhasználási igényeknek megfelelő variációt tesz lehetővé. Hatássávja,
adaptálhatósága széleskörű, továbbfejlesztési lehetőségei az
alaptalálmányban kódoltan szinte korlátlanok.
A szennyezés-kezelésre kifejlesztett enzim-készítmény jelentősége az
alábbiakban jellemezhető:
· tudományos értelemben az enzim-készítmény felfedezése, és tulajdonságainak megfelelő gyakorlati alkalmazása;
· környezetvédelmi értelemben környezetbarát hatásmechanizmusa, a környezetszennyezések transzformálása
környezetbarát, esetenként tovább felhasználható termékké;
· technológiai értelemben a különböző szennyezésekre adaptált olyan rendszer, amely megfelelő innovációval
folyamatosan tovább bővíthető további szennyezések kezelésére;
· gazdasági értelemben komoly beruházást nem igénylő, a
helyszínen elvégezhető, egy fázisban történő hatásmechanizmusa
további anyagok, technológiák felhasználása nélkül költségkímélő
szennyezés-kezelési eljárás.
Összességképpen tehát a rendszermodellbe foglalt enzim-készítmény egy
olyan szennyezés-kezelő rendszer családot alkot, amely különböző szervesanyag
szennyezések kezelésére alkalmas, oly módon, hogy mind az enzimkészítmények,
mind a hatásuk eredményeként létrejövő transzformált
anyagok környezetbarát, esetenként tovább felhasználható termékek.
.
|